|
2016-03-07. Lakos József dombormű avatása
EZ TÖRTÉNT MOSTANÁBAN... 
2016. március 7-én új domborműves emléket állítottak Lakos József rendőrkapitány emlékére.
 A szentesi rendőrkapitányság homlokzatán 1990-ben avattak először emléktáblát Lakos József tiszteletére. Az elmúlt huszonöt évben minden évben főhajtást tettek a fiatalon gyilkos merénylet áldozataként elhunyt volt rendőrkapitány előtt. A mai napon hetven évvel a tragikus esemény után 2016. március 7-én, az emléktábla helyén egy domborművet avattak fel.
A himnusz elhangzása után avató beszédet mondott Balogh Szabó Imre rendőr ezredes, a szentesi rendőrkapitányság vezetője (részlet a beszédből):
„Tisztelt emlékezők, tisztelt avató közönség. A tavaszi természet minden mozzanata a megújulást a jövőt sugallja nekünk. Mi most e percekben mégis egy régmúlt korra, egy régen elhunyt emberre emlékezünk. Nincs ebben ellenmondás? Tehetnénk fel a kérdést. Válaszom, nincs! Jelenről és a jövőről meggyőződésem szerint csak a múlt ismeretével, a múlt esemény folyamának tükrében van értelme gondolkozni, beszélni. Ma ezen a márciusi délutánon azért jöttünk össze, hogy Lakos Józsefre emlékezzünk, és tiszteletére emléktáblát avassunk. Most itt állunk a kapitányság épülete előtt és felidézzük a régmúlt történéseit.
... A ma emberének szent kötelessége megőrizni halottai emlékét, a nemzet csak úgy éli túl a mai megpróbáltatásokat, ha megbecsüli azokat, akik a legtöbbet tették, életüket áldozták hazájukért. Ezzel a táblával most Lakos Józsefre emlékezünk, de itt hajtsunk fejet a vörös terror valamennyi áldozatára emlékezve. Az életáldozatban egyesültek ők, mi utódok pedig a megbékélést hozó évszázad után közös akarattal és szeretettel ápoljuk emléküket. Az emléktábla emlékhely, és emlékező hely. Emléket állít az eseményeknek a lezárt sorsú embereknek. Akik az emlékhelyet állítják a társadalom emlékezetének megőrzését is vállalják. Mi szentesi rendőrök Szentes Város Önkormányzatával, Lakos József családjával és a Lakos József baráti körrel együtt ígérjük, hogy eleget teszünk, ennek a vállalásnak megőrizzük és ápoljuk emlékét.”
Megemlékező beszédet Szirbik Imre polgármester mondott (részlet a beszédből):
 „Ezredes úr, kapitány úr tisztelt hozzátartozók, hölgyeim és uraim. Furcsa a történelem hisz huszonöt év után másodszor állok itt, másodszor Lakos József emléktáblájánál. A két korszakot mégis óriási távolság választja el. 1989-ben, a változó világ sok mindent tisztázó forgatagának része volt, Szentes szembenézett múltjával, szembe nézett azzal, amely sokáig elhallgattatásra ítéltetett. Akkor egy emléktáblát avattunk, csak betűket, számokat az emlékezés adatait tartalmazta. Most huszonöt évvel később a lepel alatt egy arc rejtőzik, mely néhány pillanat múlva ránk fog nézni. Megszemélyesedett a történelem, hisz az, hogy betűket és számokat és tényeket egymás mellé teszünk az olyan személytelen. Az sok mindenre jó, mögé ellehet bújni. Amikor szemtől szembe kell nézni, amikor bele kell nézni a másik szemébe emberként az embernek, ez azért egészen más, mert az már személyes. Mert az már elgondolkodtat, hogy vajon csak fehérek, feketék jók és rosszak vannak, vagy a szürke rengeteg árnyalata. Az ember az sokféle, van jó és rossz oldala, van dicsőséges és szégyellni való pillanata, de így kerek egész az élet. És az embert nem csak az értelme, hanem időnként az érzelme és az indulata is vezérli. És amikor az arc szembenéz, amikor a szem beszél, akkor figyelmeztet, hogy sok minden történhet, szembekerülhetünk egymással, de olyan indulatok soha nem lehetnek, amelyek a másik ember megalázására és életének kioltására vonatkozik. S amikor az arcra nézünk, a huszadik század forrongó világát látjuk.
... Ez a város, szembenézett múltjával és főt hajt a mártírok előtt. Az emléktábla lezár, és az emlékezés könyve kinyílik és figyelmeztet. A történelem arra való, hogy megismerjük, arra való, hogy tanuljunk belőle, akár saját gyarlóságainkat is korrigálva, hogy soha de soha még hasonló se történjen. Én ezzel a gondolattal helyeztem huszonöt évvel ezelőtt is a koszorút és helyezem el most is főt hajtva, és a jövőt remélve.”
A beszédek után a Balogh Szabó Imre rendőrkapitány és Szirbik Imre polgármester leleplezte Lantos Györgyi szobrászművész alkotását.
Ezt követően az emlékhelyet megkoszorúzta Dr. Rádi Norbert r. ezredes, megyei rendőrfőkapitány-helyettes és Balogh Szabó Imre; Szirbik Imre polgármester; Antal Balázs Tibor és Sipos Antal (Fidesz) önkormányzati képviselők, dr. Tóth Flórián, valamint a néhai kapitány közvetlen rokonsága.
A szózat elhangzása után Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Fúvószenekar szólótrombitása eljátszotta az II Silenzio–t.
(Lantos)
A képre kattintva a képgaléria elérhető
Adatlap létrehozása 2016. március 08.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A szentesi rendőrkapitányság homlokzatán 1990-ben avattak először emléktáblát Lakos József tiszteletére. Az elmúlt huszonöt évben minden évben főhajtást tettek a fiatalon gyilkos merénylet áldozataként elhunyt volt rendőrkapitány előtt. A mai napon hetven évvel a tragikus esemény után 2016. március 7-én, az emléktábla helyén egy domborművet avattak fel.
„Ezredes úr, kapitány úr tisztelt hozzátartozók, hölgyeim és uraim. Furcsa a történelem hisz huszonöt év után másodszor állok itt, másodszor Lakos József emléktáblájánál. A két korszakot mégis óriási távolság választja el. 1989-ben, a változó világ sok mindent tisztázó forgatagának része volt, Szentes szembenézett múltjával, szembe nézett azzal, amely sokáig elhallgattatásra ítéltetett. Akkor egy emléktáblát avattunk, csak betűket, számokat az emlékezés adatait tartalmazta. Most huszonöt évvel később a lepel alatt egy arc rejtőzik, mely néhány pillanat múlva ránk fog nézni. Megszemélyesedett a történelem, hisz az, hogy betűket és számokat és tényeket egymás mellé teszünk az olyan személytelen. Az sok mindenre jó, mögé ellehet bújni. Amikor szemtől szembe kell nézni, amikor bele kell nézni a másik szemébe emberként az embernek, ez azért egészen más, mert az már személyes. Mert az már elgondolkodtat, hogy vajon csak fehérek, feketék jók és rosszak vannak, vagy a szürke rengeteg árnyalata. Az ember az sokféle, van jó és rossz oldala, van dicsőséges és szégyellni való pillanata, de így kerek egész az élet. És az embert nem csak az értelme, hanem időnként az érzelme és az indulata is vezérli. És amikor az arc szembenéz, amikor a szem beszél, akkor figyelmeztet, hogy sok minden történhet, szembekerülhetünk egymással, de olyan indulatok soha nem lehetnek, amelyek a másik ember megalázására és életének kioltására vonatkozik. S amikor az arcra nézünk, a huszadik század forrongó világát látjuk.
