A Szentesi Múzeum Füzetei sorozat napokban megjelent 7. kötete az egykori szentesi disznótorok hagyományait eleveníti fel,s igyekszik a ma embere számára közel hozni. Mód László muzeológus szerkesztette a Szentesi disznótoros könyvet.

Az idősebb generációhoz tartozók emlékezetében még napjainkban is elevenen élnek az egykori disznóvágások, amelyek a család hússzükségletének biztosításán túl fontos közösségi eseménynek számítottak. A rokonok, illetve a szomszédok a közösen végzett munka alkalmával az emberi kapcsolatokat erősítették meg, ugyanakkor  lehetővé vált a téli időszakban a rendszeres húsfogyasztás. Korunkban a disznóvágások egyre inkább egy letűnt korszak emlékeit idézik, habár a globalizált világban a helyi alapanyagok feldolgozásán alapuló ételek, termékek egyre nagyobb szerephez juthatnak. „A városi és egyre inkább a falusi ember a disznóölésekhez kapcsolódó hagyományokkal az elmúlt években mind nagyobb népszerűségnek örvendő böllér – illetve disznótoros fesztiválok formájában találkozik, amelyek nemegyszer a turizmus keretei között igyekszenek újraéleszteni napjainkban kevésbé ismert vágási, ételkészítési vagy tartósítási eljárásokat. Kiadványunk alapvető célja bemutatni azokat a hagyományokat, amelyek a szentesi disznóölésekhez kapcsolódtak. Reményeink szerint a mai ember számára a kötetben közzétett írások fogódzót nyújthatnak abban, hogyha saját maguk szeretnének tradicionális ételféleségeket készíteni vagy a disznóvágásokhoz kapcsolódó hagyományokat megjeleníteni” – írja bevezető soraiban Mód László. A néprajzkutató-muzeológus adatokat közöl a szentesi sertéstartás múltjából.

„De jól laktam disznótorkor!” – idézi fel a dolgozatában az önkéntes néprajzi gyűjtő, Papp Imre a gyerekkorában az asztaltól felálló, közben nagyot nyújtózkodó emberektől gyakran hallott mondást. De azt is hallotta Papp Imre, hogy „Én csak disznótorkor tudok jóllakni!” Ezzel az életszerű felvezetéssel indítja  a terjedelmes, 1973-ban íródott munkáját, amely szinte teljes részletességgel idézi fel a szentesi disznótorok világát, a sertéshízlalástól a jeles alkalomhoz kapcsolódó népszokásokig. Kuli Péter viszszaemlékezése pedig azért kap különös jelentőséget, mert böllérkedése idején szerzett tapasztalatait örökítette meg. A városi könyvtár és a Koszta József Múzeum közös kiadványa tartalmaz még szómagyarázatokat, valamint képmellékletet, a múzeum és a szerkesztő archívumából.
D. J.
Forrás Szentesi Élet 2103-12-20.