|
XII. Piusz pápa
Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa, született Eugenio Pacelli (1939 – 1958) között római pápa
1939. február 10-én hosszú, súlyos betegség után elhunyt XI. Pius. Hamarosan elindultak a találgatások a lehetséges utódáról, a bíborosok közül Eugenio Pacellit tartották a legesélyesebbnek. Bár a hagyomány úgy tartja, nemigen lesz pápa a római kúria tisztviselőiből, de a mondásnak – mint többször korábbi és későbbi konklávékon is – Pacelli esetében sem lett igaza. A helyettes államtitkár, Domenico Tardini bíboros vissza - emlékezéséből tudjuk, hogy XI. Pius egyszer így nyilatkozott Pacelliről: „Jól és gyorsan dolgozik. Azért küldöm mindenhova, hogy megismerje a világot, és a világ megismerje őt. Nagyszerű pápa lesz.” A március 2-án összeülő konklávén már a harmadik menetben megválasztották Pacellit, aki a XII. Pius nevet vette fel.
Az egyik ok, amiért a bíborosok szavazatukat az elhunyt pápa államtitkárára adták az volt, hogy úgy vélték, ilyen súlyosan feszült nemzetközi helyzetben fontos az egyháznak olyan vezetőt találni, aki a legnagyobb tekintéllyel képes közvetítőként beavatkozni és legnagyobb valószínűséggel sikert elérni. XII. Pius jelmondatának Izaiás próféta szavát választotta: „Opus iustitiae pax”, azaz az igazságnak béke a gyümölcse. Magyarországon természetesen jelentős visszhangot keltett Pacelli pápává választása. „A Szent István-év új csodája: pápa lett a legátus, tiara díszíti a mi nemzeti történelmünk gyönyörű emlékezetű ünnepének pápai képviselőjét” – írja a Nemzeti Újság.
Valóságos kultusza lett hazánkban az új pápának. Például megfestették a máriabesnyői kegytemplom egyik freskóján, domborművet avattak a Szent István-bazilika oldalában, sőt a Győrhöz közeli Csorna 1939-ben felszentelt plébániatemplomának oltárképére is XII. Pius koronázása került, abból is azt a jelenetet, amint a pápa az Oltáriszentség előtt hódol. Márványtábla őrizte a későbbi pápa látogatásának emlékét a Mikszáth téri Sophianum gimnázium folyosóján, melyet az iskola államosítása után, 1949-ben levertek. Maga XII. Pius is szívesen emlékezett vissza Budapesten töltött napjaira.
A magyar zarándokokat mindig kitüntetett figyelemmel fogadta, a koronázásán megjelent magyar küldöttségnek pedig ezt mondta: „Nem pártfogója, hanem jó barátja vagyok az istenfélő magyar nemzetnek.” 1943-ban szentté avatta Margitot, akit csak helyi szinten, a boldogok sorában tiszteltek, de ezzel az egész világegyházra kiterjesztette az Árpád-házi királylány kultuszát. A háború után, mikor 1948-ban a kongresszus tizedik évfordulójáról emlékezett a magyar katolikus egyház, külön rádiószózatban fordult a magyarokhoz: „Senki közületek meg ne ingadozzék!” Akkor már tudta, hogy a kommunista hatalomátvétel miatt végveszélybe került a katolicizmus Magyarországon.
XII. Pius pápa teljes határozottsággal ítélte el a kommunista pártoknak a második világháború után a szocialista országok politikai életében megnyilvánuló törvénytelenségeit, az ateista–materialista ideológia erőszakos terjesztését. Kedves személyiség volt előtte Mindszenty József hercegprímás, akinek 1945–1948 között a magyar egyház többmilliós közössége védelmében, az egyházellenes erők támadásai ellenében kifejtett prímási tevékenységét támogató-segítő figyelemmel kísérte.
„1946. február 21-én – írta Mindszenty – a nyilvános konzisztórium alatt, amelyen az új bíborosok fejére tette a bíbornoki kalapot, engem átölelt és »Éljen Magyarország«-ot kiáltó magyar szavak kíséretében helyezte fejemre az enyémet. Utána megindultan hozzátette: »A 32 közül te leszel az első, akinek vállalnia kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!«” XII. Pius határozottan kiállt Mindszenty mellett, amikor 1948 karácsonyán a kommunista erőszak emberei letartóztatták. Ekkor különféle megnyilatkozásaiban a világ elé tárta ezt a jogsértő törvénytelenséget. Levelet is írt a magyar egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez, de a püspökkari vezetők ezt a levelet nem tették közzé, teljesen ismeretlen maradt.
A nándorfehérvári győzelem fél évezredes jubileuma alkalmat adott a pápának arra, hogy kifejezze aggodalmát, fájdalmát a szocialista országokban érvényesülő egyházüldöző, egyházellenes megnyilvánulások miatt. Ennek hű tükre a Dum maerenti animo kezdetű, 1956. június 29-én kelt apostoli levele. Az 1956-os forradalom kirobbanása után – ahogy Mindszenty bíboros emlékezik – „minden rendelkezésére álló eszközzel küzdött érettünk, s egyetlen napon háromszor állt a világ elé Magyarországért”.
Forrás: Szentesi Mozaik
Adatlap létrehozása 2016. január 25
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
