1940-1941-ben az Iparművészeti Iskolában, Haranghy Jenőnél, 1941-1946-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere: Szőnyi István. 1946-1950 között Debrecenben ipariskolákban és a szabadiskolában tanított. 1950-1952 között Budapesten a Művészek Szabadszervezete, majd a szövetség alapító tagja. 1953-1958-ban a Szinyei Alkotóközösség tagja. 1961-1966 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége festő szak titkára, 1966-1969 között főtitkár, 1980-1986-ban alelnök, 1976-1980 között az MTA Vizuális Kultúrakutató Munkabizottság tagja. 1954-1984 között a tokaji Nyári Művésztelep és a Dési Huber Kör tanára. 1985-től a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen dolgozott. 1985-től a Géniusz Alkotóközösség tagja. 1964: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj, 1965: Munkácsy-díj, 1966: Balatoni Nyári Tárlat festészeti díja, 1977: Alap nívódíj, 1978: Premio Coppa, Nápoly, 1985: Budapestért érem, Országos kiállítás festészeti díja; Káplár Miklós-díj. Posztimpresszionista kezdetek után az 50-es évektől kezdve dekorativitásra törekedett olaj és gouache képein. Mintaképei Szőnyi mellett Cézanne és Braque. Lírai beállítottságú művész, festészete intellektuális indíttatású. Síkban, színfoltokból állítja össze nagyméretű, modern képeit. Mérnöki precizitás mellett derű jellemzi műveit. A naturából indul ki, de az élmény, a látvány redukcióját, lényegét adja vissza folthatásokra épített, geometrikus elrendezésű képein. Muráliái tiszta dekorativitásra épülnek.

SZENTESI ALKOTÁSAI

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/tamas-ervin-1086