Szentesi zenészek -  Kurca parton -  a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok ^[1.]

ÉLET A XIX.SZÁZAD ELEJÉN

<<< Vissza a néprajz oldalra

GYERMEKNEVELÉS   FELNŐTTEK   ÖLTÖZKÖDÉS    HÁZAK     HÁZI ESZKÖZÖK     ÉTELEK ÉS ITALOK    
FOGLALATOSKODÁS    HÁZASSÁGKÖTÉS     HÁZASÉLET     TEMETÉS     ERKÖLCSI VISZONYOK

Szentes népének életéről igen érdekes és nagy értékű tudósítást birunk a XIX. század elejéről, Kiss Bálint református lelkipásztor följegyzéseiben, amelyek valósággal szemeink elé állítják az akkori Szentes népének életét, szokásait. Nem volna teljes ez a történet, ha ezeket a dolgokat ide be nem iktatnók, annál is inkább, mert ezekből az időkből egész Magyarország népéletéről hasonló terjedelmes és részletes tudósítás semmiféle könyvben nem maradt fön. Lehetőleg egész terjedelmében s eredeti szövegében adjuk ezeket a tudósitásokat a következőkben:

PÉNZKERESÉS

A dohánytermesztés is II. József idejétől fogva nevezetes része volt a termesztésnek. Kertészeket tartottak a gazdák a tanyákon, akik felében termesztettek dohányt. Ezek között is „találkoztak sok, gazdájukat pusztító kártészok". Noha a dohánynak jó ára is volt, néha azonban, annyit sem adtak érte a zsidók, akiknek árendába volt adva a dohánnyal való kereskedés, amennyit a kertész megevett, mig a dohányt termesztette. Zsíros, erős dohány termett ezen a határon.

A kereskedést a zsidók (házalók), a bolti kalmárkodást a görögök folytatták. Néhány magyar akadt csak, aki sót vagy szalonnát árult, esetleg Pestre, Kecskemétre gabonát hordott eladni. Marával is kupeckodott néhány magyar ember. A kofák kenyeret és gyümölcsöt árultak.
Hogy mily keveset adtak az akkori szentesiek a kereskedésre, misem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy bár a Tisza a város közeiszomszédságában van, egyetlen teherszállító hajójuk sem volt. Amidőn biztatta a tehetősebb gazdákat Kiss Bálint lelkész, hogy álljanak össze és épitessenek egy hajót, álomnak tartották.

A szöllőművelést csak mint a gazdaság pótlékát tartották, hogy legyen az asszony és gyerek népnek honnan gyümölcsöt és szöllőt enni. Kevés gondot fordítottak rá épen ezért legtöbben. A gyümölcsfát jobbadán vadon nevelték a XVIII. században. Az oltást csak a XIX. század elején karolták föl, amidőn Kiss Bálint lelkész, Kecse Nagy András és takács Balog István tanították meg a szőlőtulajdonosokat az oltásra.

A szüretet az uradalmi tisztség határozta meg, néha olyankor, amidőn már a fürtök rothadásba mentek. A szentesi bor jó volt, kivált azoknál a házaknál, ahol jól bántak vele és alkalmaspincében tartották. Jó áron is el tudták adni azok, akiknek erre a célra is jutott, olyannyira, hogy idegenből is lehetett a szentesi bor árán Szentesre bort szállítani.

A béreseket leginkább űj esztendőkor fogadták, ajuhászokat Demeter napján, a szolgálókat részint új esztendőkor, részint pünkösdkor. A béresek közt első az öreg béres. Ennek több fizetése is van, mint a többinek, de több is a dolga és a gondja. Neki kell a többi béresekre és napszámosokra felügyelni, elől menni a munkában, számolni a gazdasághoz tartozó eszközökről.

A XIX. század első éveiben egy szolgáló fizetése volt 18—20 forint egy évre, de már 1808-ban a bankópénz szaporodása folytán 150 forint lett. A napszámos fizetése volt a század első éveiben 20 kr., 1808-ban már 5 forint. Amikor azután a bankópénzt megötödölték és igy a pénz kevesebb lett mindennek le ment az ára, a cselédség azonban a "régi bért követélte magának. Ennek lett az a következménye, hogy sok gazda, akinek kelleténél több cselédje volt, semmire sem mehetett és szerencsés volt, aki a régebbi vagyoni viszonyai mellett megmaradhatott. ^[2.]

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[2.] Sima László - Szentes város története (1914) XXIV. fej. 384-414 old.

Kép:
[1.] Szentesi zenészek -  Kurca parton -  a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok - forrás: internet