Szentesi zenészek -  Kurca parton -  a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok ^[1.]

ÉLET A XIX.SZÁZAD ELEJÉN

<<< Vissza a néprajz oldalra

   FELNŐTTEK   ÖLTÖZKÖDÉS    HÁZAK     HÁZI ESZKÖZÖK     ÉTELEK ÉS ITALOK    
FOGLALATOSKODÁS    PÉNZKERESÉS    HÁZASSÁGKÖTÉS     HÁZASÉLET     TEMETÉS     ERKÖLCSI VISZONYOK

Szentes népének életéről igen érdekes és nagy értékű tudósítást birunk a XIX. század elejéről, Kiss Bálint református lelkipásztor följegyzéseiben, amelyek valósággal szemeink elé állítják az akkori Szentes népének életét, szokásait. Nem volna teljes ez a történet, ha ezeket a dolgokat ide be nem iktatnók, annál is inkább, mert ezekből az időkből egész Magyarország népéletéről hasonló terjedelmes és részletes tudósítás semmiféle könyvben nem maradt fön. Lehetőleg egész terjedelmében s eredeti szövegében adjuk ezeket a tudósitásokat a következőkben:

GYERMEKNEVELÉS

Megszületvén a kisded egy kis ruhácskába betakarva félretette a bába. Itt sirdogált az újszülött, míg a bába az anya körül dolgát elvégezte. Az anyát lefektetvén, mikor már a gyermek fázás miatt szinte megkékűlt, meleg fürdőbe tette, meg-mosogatta és azután megtörűlvén vajjal megkente, hogy, amint mondani szokták, a „p o g á n y b ő r" könnyebben lemenjen. Ezzel addig babrált a bába, hogy a gyermeknek a fázás miatt vacogott az álla. Ekkor bepólyázta, kezeit, lábait egy fáslival úgy bekötözte, hogy a fején kívül egyebét sem mozgathatta, hanyatt fektette és az anya lábához helyezte s igy kellett a kisdednek 6—10 óráig lenni. Akkor ismét kibontotta, megfürösztötte és megint bekötözte. Most megpróbálhatták a kisdeddel a szopást. Ha az anyának még teje nem volt, valamely közellévő szoptatós asszonnyal jóltartatták. Két, három nap múlva az anya dunnába bekötözve maga mellé fektette, melyben télen a meleg házban, nyáron a meleg időben, úgy felhevült, hogy szinte gördült róla az izzadság. Eleget sirt a szegény rab csecsemő, de sirásának okát senki sem értette. Az anya szoptatta, ha ez nem használt, adott neki máklevet, vagy ópiumot, vagy pedig bölcsőbe tétette, ott azután a nagyobb gyermek addig ringatta, mig a kisded elszédülvén elaludt.

Ha a gyermek egészségesnek látszott 4—5 napig késtek a kereszteléssel, de ha gyengélkedett. azonnal vitték keresztelni, akármilyen rossz idő volt. Pedig sokszor nem gondoskodtak előre a szülők s ilyenkor csak épen valami vékony ruhácskába takarták be a kis gyermeket, akit, kivált télen, csaknem megvett az isten hidegje. Ha a kereszteléskor a bába a főkötőt megoldani nem tudta, egyszerűen csak hátra nyomta azt, majdnem megfojtva a kisdedet, ha pedig sírt a templomban, akkor szájába dugta az ujját, hogy azt rágja kínjában. Hazavitetvén, az elfázott gyermek néha fél napig is aludt és sokszor csak a nagy fázás után következett forróságtól származott nyavalya serkentette fel. Így származott a nyavalyatörés, amely ezidétt annyi kis gyermeket vitt a sirba.

A kisdedet anyja rendesen esztendeig szoptatja. Közbenközben azonban szoktatják az ételre is. Elsőben annak az ételnek levéből adnak neki, amelyet a keresztanyák küldenek. Azután pedig tejjel pépet főznek neki lisztből, vagy pedig tejes kenyeret. Ez okozza aztán a sok gilisztás gyermeket, akik elsáppadnak és kéthárom esztendős korukban elhalnak.

Mig a gyermek járni nem tud leginkább dunnába takarva hordozza az anya. vagy kis leány dajkácska által hordoztatja. Ugyanezen dunnába takarva kötözik le a bölcsőbe. Ezt a gyermek csaknem minden nap levizelvén, kivált amelyiknek anyja, vagy dajkája gondatlan, el lehet gondolni, milyen dögletes levegő veszi körül a kisdedet élete első esztendejében. Kiss Bálint lelkész sok fiatal anyának tanácsolta, hogy vegyen két-három rőf fehér flanelt, ebbe takargassa kisdedét a dunna helyett, ha tisztátalanná lesz az, akkor mossa ki. De hiába! Ez szegénységet mutatott volna, a tarka dunna szebb ennél! A meggyökeresedett szokás nagy úr, azt nem lehet egykönnyen abbanhagyatni.

Már fél esztendős korában tud a gyerek ülni és szeretne mászkálni, de azt nem engedik meg neki, mert úgy karton ruhácskáját, cipőjét és harisnyáját bekeverné. Karon hordozzák szomszédról¬szomszédra, amire azután úgy rászokik a gyermek, hogy esztendős korában is nehezen kap a járásra s ha tud is járni, ölbe vágyik. Szerencsések az olyan kisdedek, akiknek olyan szegény az anyja, hogy maga is kénytelen dologra járni, mert az ilyenek sokkal szabadabban nőnek fel. Már fél esztendőre ülnek, másznak, szabad levegőben élnek s az ilyenekből válnak aztán egészséges, minden munkára és katonaságra alkalmas emberek.

Öltözete a gyermekeknek 3—4 esztendős koráig egy hosszú ing, azután ing, gatya. A gatyás gyermekeknek már szereznek a szülőik kalapot, vagy sapkát, későbben egy lajbit. Legutolsó és legritkább a csizma. Akárhányszor megesett, hogy a gyermek egy ingben és egy sapkában, öklét hóna alatt tartva, egész halotti prédikáció alatt mezitláb állott a jégen. Némelyik magára vevén atyja lajbiját, kiült téli időben is a ház végéhez s onnan nézte a világot.

Beszélni rendesen rosszul kapatják a gyereket, nem a szokott nevén nevezve a dolgokat, hanem a kenyeret „papá"-nak a vizet „tütü"-nek, a gyü-mölcsöt „bojá"-nak, az ételt „csócsá”-nak neve¬zik és amint a gyermek hibásan vagy selypesen beszél, ők is úgy beszélnek.

Lakóhelye a gyermekeknek télen át rendesen a patka és a kuckó. Innen ezt a szegény házaknál „cselédház"-nak nevezik s ha valamelyik gyermek ezen kivül a házban őgyeleg, ezzel útasitódik rendes helyére: „Patkára gyerek!" Nyáron által a ház eleje, vagy vége és az utca, ahol csoportonként játszanak a porban.

Vallásbeli és erkölcsi igazságokra nem igen szokták figyelmeztetni. Hogy az Isten az égben lakik és az zörög, mikor mennydörög és haragszik, hogy a hold az isten „kácsija", ha káromkodik, akkor megveri az isten, stb. Ezek a főbb vallási ideái a gyermekeknek. Vannak mindazáltal olyan szülék, akik a „Miatyánkra" 3—4 esztendős gyermekeiket megtanítják és azt azok a kemencze mellett, vagy az ágyon, fejőket takaróval betakarva, el is tudják mondani s szüleiknek, testvéreiknek jó éjszakát tudnak kívánni, de mindezekből azért semmit sem értenek.

Íme egy példa. Az édesanyja 4 esztendős, már apró nótácskákat is tudó, eleven eszű kis leányának igyszólt: „Édes kis lányom imádkozzunk az Istennek, úgy feküdjünk le. Lásd már más kis leányok tudnak imádkozni." „Nohát imádkozzunk !" mondta a kisleány. „Mondjad kis leányom -  folytatta az anya — Miatyánk! "A leány: „Édesapám uram". Az anya: „Ki vagy". A leány: „Én vagyok édesanyám, hát nem látja kigyelmed". Ékkor az egész háznép nevetésben tört ki s az anya fölhagyott az imádkoztatással és ahogyan tudta megmagyarázgatta, hogy miért kell imádkozni és akkor boldogúlt leánykájával.

Az oskoláról s általában a belső emberekről hibás vélekedéseket csepegtetnek a gyermek elméjébe. Hogy a kántor a siró gyermekeket a gödörbe veti, a pap a könyvvel meghajitja, az iskolában a tanító megveri. Ha a gyermek kényeskedik, makrancoskorlik, szót nem fogad, másokat csúfol, káromkodik, azt elhanyagolják, azzal mentvén a gyermek hibáját, hogy még nem érti a jóravaló intést és nincs még itt az ideje a regulázásnak, ha pedig csuport tör, vagy ha a kenyeret elhányja, megverik. Ha lop, vagy csal, úgy nézvén mint élelmességet, nem fenyitik meg.

Így az anyák. Az apák pedig még kevesebbet gondolnak az erkölcsi nevelésre. Ha az oskolába feladják, nemhogy segítenék a tanítókat a nevelésben, hanem inkább akadályozzák. Kényeztetik a gyermekeket és szidják előttük tanítójukat, ha az őket valami hibájukért megfenyítette.

Amíg az angol doktor Jenner föl nem fedezte a himlőoltást s míg a himlőoltás általánossá nem lett minden esztendőben sok százan haltak el a gyermekek közül hólyagos himlőben, sokan lettek vakokká és dísztelen ábrázatuakká. De azóta, hogyha a doktorok nem restek, a szülők pedig lelkiismeretesek, alig hal meg ebben a nyavalyában öt-hat egy esztendőben. ^[2.]

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[2.] Sima László - Szentes város története (1914) XXIV. fej. 384-414 old.

Kép:
[1.] Szentesi zenészek -  Kurca parton -  a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok - forrás: internet