Miután a szovjet vezetés Magyarországon a politikai helyzetet maradéktalanul szilárdnak ítélte, 1957-től megkezdődhetet a hadsereg átalakítása, majd jelentős fejlesztése, modernizálása. E feladatok részeként Szentes számos alakulattal szaporodott, sőt, katonai-szakmai profijának jelentős változása követkesztében a műszaki csapatok egyik legnagyobb központjává vált.

A 15. műszaki zászlóaljat 1958-ban átszámozták és átszervezték 74. műszaki utászzászlóaljjá, amely 1960-ban felállította a 74. út- és állásépítő zászlóaljat. Ez az alegység a 11. útépítő, a 16. állásépítő és a 17 hídépítő zászlóaljal együtt a 39. műszaki utászdandár-parancsnokság alárendeltségébe tartozott, amely 1962-től kezdte meg működését. 1961-ben létrehozták a 76. műszaki zászlóaljat, de a következő évben  már át is került Bajára. A gépkezelő kiképző zászlóalj 1962-től 1964-ig, majd 1987-től megszűnéséíg végezte Szentesen a hadseregnél rendszerben lévő mindennemű műszaki gép kezelőszemélyzetének kiképzését.

A 2. légvédelmi tüzérosztályt 1957-ben átszámozták 14.-re, majd az 1960-as évek elején áthelyezték Lentibe. Az 1958-ban ugyancsak Szentesen megszervezett 300. tüzér javítóműhely sem maradt sokáig, Marcaliban jelölték ki új állomáshelyét. A nem műszaki fegyvenemhez tartozó katonai szervezetek közül egyedül az 1964-ben felállított 28. harcászati rakétaosztály maradt meg a helyőrségben, egészen a megszűnéséig. A szerevezési elképzelések szerint négy magasabbegység kapott egy-egy ilyen csapattestet, amelynek a léte is annyira titkos volt, hogy hivatalos hadrendi megnevezésként a "harckocsi felderítő zászlóalj" névvel illették. A kiskunfélegyházi 7. gépkocsizó (később gépesített) lövészhadosztály alárendeltségébe tevékenykedő osztály három ütege 2K6 Luna típusú lánctalpas önjáró rakétákkal volt felszerelve. [1]

A 2K6 Luna  egy Szovjet építésű kis hatótávolságú ballisztikus rakéta komplexum. A rakéták szilárd hajtóanyagú nem irányított rakéták. 1956-től kezdte el leváltani a sokkal sikeresebb 9K52 Luna-M rendszer. ^[2]

Szentesen az eszközöket az 1970-esévekben korszerűbb 9K52 Luna-M változatra cserélték, amely már gumikerekes harcjármű volt. ^[1]

A 9K52 Luna-M egy Szovjet rövid hatótávolságú tüzér rakéta rendszer. A 9M21 rakéták szabad esésűek és forgás stabilizáltak. A 9M21 rakéta durván 70 km-es távval rendelkezett, találati pontossága 500-700 méter közé tehető. A robbanófej 550 kg-os és hagyományos, nukleáris vagy kémiai fegyvert tudott szállítani. ^[2]

Az osztályt 1987-ben átrendelték a kaposvári 2. gépesített hadtestnek, majd egy évvel később felszámolták.

A rendszerváltozásig a helyőrségben huzamosan működő műszaki alakulatok közül meg kell említeni az 1973-ban új szervezetként felállított 15. stratégiai pontonos dandárparancsnokságot, mely az ugyanekkor megszünt 39. műszaki utásztdandár- parancsnokság jogutódjának tekinthető. Ennek kötelékébe tartozott az új 145. pontos zászlóalj is. Újonnan alakult a 39. önálló állásépítő zászlóalj Szolnokról. Mindezeken kívül számos, békeidőben csak "M"-törzzsel rendelkező egységnek és alegységnek is helyet biztosított a két szentesi laktanya. Ezek a csapatok jó, vagy egészen kiváló szinten teljesítették a rájuk bízott feladatokat, úgy a kiképzési év mindennapjaiban, mint a hazai, vagy nemzetközi hadgyakorlatok során. A magas színvonalú szakmai teljesítménnyel egyaránt kivívták az MN Műszaki Főnökség és a Varsói Szerződés vezetőinek elismerését, hírnevet szerezve a magyar műszaki katonáknak. [1]

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1] MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred Csapatmúzeuma
[2] http://kameraaltal.blog.hu/2013/03/13/tapolca_laktanya

Kép:
2K6 Luna rakéta - MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred Csapatmúzeuma