Hosszú időn át Szentes jellegzetes épületének számított a Kossuth térre és a Kossuth utcára néző földszintes sarokház, amelyet az építtető család neve után Haris-házként emlegettek. A görög származású családnak ugyanitt állt a XVIII. század végén vásárolt korábbi háza, mely az érintett időre teljesen romossá vált, elcsúfítva a város főterét.

A helyi sajtó megállapítása szerint régi vágy volt Szentesen, hogy „a roskadozó Haris ház pusztuljon már valahára a piac legfőbb teréről, és váltsa fel a város emelése érdekéből egy díszes, modern épület”. A kereskedéssel foglalkozó família 1892-ben az öreg ház elbontása és egy új üzletház építtetése mellett döntött. Május közepén megkezdődött a düledező épület bontása. A helyére kerülő sarokház terveit Novák Ferenc építész készítette, a kiviteli munkákat Stampfl Ágoston és Molnár Sándor építőmesterek nyerték el. Az alapkő letételére május 23-án került sor görög szertartás szerint, amelynek lényege: az alapkövet a lelkész a görög szertartás által előírt imák között beszenteli, azután emlékiratot és forgalomban lévő pénznemeket helyeznek el benne, majd áldozat bemutatása végett egy fehér bárányt ölnek meg az alapkövön, amelynek húsát a munkások között szétosztják. „Ugyanilyen szertartást láthattunk tegnap délelőtt fél 9 órakor, midőn Pandovits Döme görög lelkész az előre elkészített kis oltárhoz lépve, ott a misét ezer ember előtt elmondotta, a követ beszentelte. Ezt követte a bárány leölése és délben a közebéd” – tudósított a helyi újság.

A Szentesi Lap szó szerint közölte az emlékirat szövegét, amely felidézte a Haris család Magyarországra, ill. Szentesre kerülésének történetét: „A múltnak emlékére s a jövőnek tudomására kiállítjuk ezen okmányt, feljegyezvén ebben, hogy szüleink tradíciója szerint ezen telket még a hajdani nagy Görögországhoz tartozott, de a török-görög nagy háború alkalmával a törökök által elfoglalt macedoniai tartománynak Kozán nevezetű városából ama háború alkalmával kiköltözött és a Tisza folyó mellett letelepedett, földműveléssel és kereskedéssel is foglalkozott, valóságos görög származású és vallású egyik ős elődünk készfizetés mellett szerezvén; József császár uralkodása idejében már nagyatyánk, Haris János, kinek neje Nagy-Kőrösön született s szintén görög származású és vallású Popovits Zsófia vala, tulajdona volt, s azon egy leginkább vályogból épült földszintes ház is állott…”.

A továbbiakból kiderül, hogy Haris János és neje az 1780-as években „Pestre költözvén, ott a városi közönségtől az akkoron Nagyhíd utca, most Deák Ferenc utcában és Bécsi utcában szegletet képező másik telket is szerezvén, 1790. évben annak utcai részén, utóbb pedig udvari részén is egy emeletes házat építtetett”. A nagyszülők halála után mindkét hátrahagyott telek és ház nyolc gyermekükre szállt. „A szentesi ezen telket és rajta lévő házat Haris Tivadar többi testvéreitől azután mégis átvévén s tovább építkezvén, midőn többi testvérei után 1864. április 24-én elhalt, az egész telek épületeivel együtt végrendeletileg Haris Demeter, bátyjának fiú gyermekeire, név szerint Haris János, Haris György, Haris Sándor és Haris Pálra szállott örökségképpen.

Haris Sándor előbb, utóbb pedig Haris János is elhalván, a most említett ház örökségképpen tulajdonostársuk, Haris György és Haris Pálra szállott, akik azt az elődök iránti pietából, de Szentes város, mint születési helyük iránt vonzó szeretetüknél fogva is nemcsak megtartani, de a város díszére még újjáépíteni is igyekeztek; nemcsak, sőt a Novák Ferenc építész által készített terv szerint Stampfl Ágoston és Molnár Sándor építőmesterek, mint vállalkozók által a bontást és építkezést e hó 16-án tényleg foganatba is vétették…”. A Haris-bazárnak is nevezett épület 1892 novemberére elkészült, megfelelő elhelyezést biztosítva számos üzletnek.

Haris Pál 1902-ben bekövetkezett halála után a hatalmas családi vagyon a Harriseon Alapítvány kezelésébe került. Az egykor dekoratív épület állaga az 1920-as évekre leromlott, s földszintes voltánál fogva már nem illett be a főtér időközben épült emeletes házai közé. A városi elöljáróság 1925-től szorgalmazni kezdte az épület kibővítését emeletráépítéssel. Az alapítvány hajlott a kérés teljesítésére, ezt bizonyítja, hogy Gerlóczy Gedeon műépítésszel elkészíttették az új emeletes bérház vázlatterveit. A közbejött gazdasági válság, majd pedig a háború miatt azonban a bővítés elmaradt.

Az 1960-as évek végén a város vezetői a Haris-ház elbontása mellett döntöttek. A terület beépítésére kiírt tervpályázatra 9 pályamű érkezett, amelyek közül a szentesi születésű Novák István Ybl-díjas építész és felesége, Juhász Márta által készített tervet választották ki megvalósításra. A funkcionalista szemléletű, modern, hatemeletes, 96 lakásos, alól üzletsorral tervezett szalagház alapkövének letételére 1970. július 1-jén került sor. A helybeliek által „Fehér Ház”-nak elnevezett, 1973-ban átadott épület első emeleti teraszán kapott helyet a Városi Galéria és több más szolgáltató iroda.

Az oldalon felhasznált forrás

Irodalom:
Labádi Lajos - Szentesi Élet  2002. 34. szám